A múltheti alkotói szabadságomon arra jutottam, ezt a hetet nem a jóslásnak, hanem valami egész másnak szentelem. A közelmúlt egyik nagy bejelentése miatt úgy érzem, ideje beszélnünk az iOS kontra Android vitáról, mert már így is rengeteg embert hoz indokolatlanul nagy lázba. Én a blog témájából fakadva elsősorban az Apple pártját tudom fogni az efféle vitákban, de hadd tegyem hozzá, hogy volt idő, amikor az Android és a Windows Phone volt számomra az abszolút favorit. A máig tartó viták legfőbb témája viszont az, hogy vajon jogosan kér-e többet az Apple a telefonjaiért a konkurensekhez képest. Most, hogy a Samsungnak hála ez az alaptétel is megdőlni látszik, különösen fontossá vált elbeszélgetnünk az okokról.
Alig pár napja debütált a Note 9, amiért az újdonságok iránt érdeklődő Androidosok egy része odavan, másik felük azt mondja, ez csak egy szinten tartó fejlődés, de nem nagy innováció. Akárhogy is, a Samsung ennek a készüléknek az árazásával belépni látszik a csúcsok csúcsának tartott 1000 dolláros ármezsgyébe. Aminél jogosan lehetne kérdezni, hogy hol a gond, hiszen az Apple is ezt csinálta tavaly és „úgy fair”, hogy van ezen a szinten is versenytársa. De ne feledjük, miért kér el ennyi pénzt a Samsung, mert csak aztán válik érthetővé az iPhone-ok mindig magasabb árazása.
Tudjuk, hogy idén ezer dollártól lehet majd kapni a szinte pontosan Note 9 méretű iPhone (X) Plus-t, a Samsung tehát most azt állítja, a két készülék tudása legalább egyenrangú. Pontosabban mégse, mert ő azt állítja, a hozzá adott stylus megnöveli az értékét, tehát a telefon valódi ára ennél alacsonyabb, csak hát kötelező hozzá megvenni ezt a kiegészítőt. Egyébként ezzel sincs semmi gond, sokak szívesen lemondanának a töltőről és a fülhallgatóról is, csak hogy lentebb menjen a telefon az ára, de ugyebár ez sem opció. Minden cég maga dönti el, hogy a termékeit milyen csomagban árusítja, mi csak „elszenvedői” lehetünk ennek.
Viszont a tény, hogy egy Androidos készüléket egyforma áron adnak egy iPhone-nal, konkrétan az Apple termékét teszi olcsóbbá. Amikor ugyanis almás készüléket veszel, nem csak a hardware-ért, hanem a szoftverért is fizetsz. Android esetében ez ingyen van, az Apple viszont elkéri az árát kimondatlanul is. És most nem arról van szó, hogy az iOS jobb lenne, mert ma már az Android is hasonló színvonalat képvisel hozzá funkciók tekintetében. Az Apple viszont konkrét kiegészítőként tekint a szoftverére.
Van az a marketing mondás, hogy ha valami ingyen van, akkor vigyázz, mert te vagy az árucikk. Erre gondolok, amikor furcsállni kezdem az iPhone szintű Androidos árazásokat. A Google felhasználói szerződésében, vagyis onnantól, hogy használni kezded a telefont és még regisztrálsz is ugyebár a rendszerébe, szóval onnantól kezdve engedélyezed neki, hogy MINDENT tudjon rólad. Ez egyébként iOS-nél is nagyon hasonlóan van, egy fontos különbséggel. Az Apple nem adja el az adataidat, azokat a saját fejlesztéseihez használja fel. Ezzel szemben az Androidnak pont az a lényege, hogy minden lényeges dolgot megtudjon rólad: kivel barátkozol és hol. Merre jársz szórakozni, mikor fekszel le aludni, milyen zenéket szeretsz stb stb. És aztán ezt eladja, hogy célzott hirdetést kapj. Ez elsőre talán nem tűnik rossz ötletnek, de két dologról semmiképp se feledkezzünk meg.
Egyrészt mivel az Apple nem adja el az adataidat, így célzott, sőt, semmilyen hirdetést nem fogsz kapni. Az alkalmazásboltban persze láthatsz fizetett ajánlásokat, de nem személyreszabottan és még csak használni se kötelező ezt a részét. Androidon ezzel szemben az alkalmazások többsége olcsóbb vagy ingyenes, viszont minden létező programban ott van a reklám, vagy ha épp nincs (és nem fizettél érte), akkor az valószínűleg a Google terméke, aki történetesen mindent tud rólad, például minden egyes megnyitáskor ellenőrzi, hol vagy, annak ellenére is, hogy te mondjuk ezt a funkciót kikapcsoltad. Ezek nem összeesküvés elméletek, hanem a Google által is bevallott, csak persze nem reklámozott dolgok.
És ez különösen fontos kérdés most, hogy kezdenek az okoshangszórók tért hódítani: a Google mostantól mindent beszélgetést, minden tüsszentést, minden orgazmust rögzíteni tud, amit aztán elad. Nem hiszed? Pedig nincs egyedül a Google, az Amazon is próbál az ő útjára lépni, az Amazon Echo például három percenként küld jelentést, használattól függetlenül.
Ha már idáig eljutottál a cikkben, felmerülhet benned: „Értem, ez van, de miért kéne ez engem érdekeljen? Miért baj az, ha valaki tudja, mikor tüsszentek?” Azért, mert az a valaki elkezdheti monitorozni ennek gyakoriságát. Nem is nagyon fog számítani, hogy kitől jön épp, ha sok tüsszentést hallani egy helyiségben, akkor ott bizonyára van elég beteg ahhoz, hogy érdemes legyen feldobni megfázás elleni gyógyszerek reklámját, vagy a Google Maps legközelebbi használatánál feltűnés nélkül megjeleníteni azt a közeli gyógyszertárat, amit korábban sose emelt volna ki, csak mondjuk az adatokat és azt figyelembe véve, hogy melyik gyógyszertár fizetett többet egy ilyen megjelenésért, a „komfortod szolgálatába áll”. És figyeljétek meg, a Google rendre hoz olyan, az intim szférát maximálisan sértő döntéseket, amiket úgy ad elő, hogy az a felhasználó érdekében történik.
Mondok egy másik példát. Ma elkezdték a tech cégek okosítani, vagyis a netre kötni minden létező cuccunkat. Van már okos mosógép, okos porszívó, okos vibrátor és még okos fogkefe is. Gondolom a szexjátékos példára többen lennének kíváncsiak, de ha már diszkrécióról és intim szféráról van szó, maradjunk csak a fogkefénél. Szóval képzelj el egy appot, amire rákötöd a fogkefédet és így a fogmosási szokásaidat tudod rögzíteni, az ígéret szerint pedig a szájhigiénéd javítani. Szól a készüléked, ha nem jó szögben vagy nem elég alaposan, esetleg túl gyorsan csináltad, netán kihagytál valamit. Ha elég okos, talán még arról is szól majd, hogy egy mákszem ott maradt. Csakhogy mindezt egy netes adatbázisba küldi, benne a fogmosási gyakoriságoddal, esetleges trehányságoddal és akár arról is beszámolhat, ha változást észlel, például elkezdenek kilyukadni vagy kihullani a fogaid. Ha összefüggést észlel a fogmosás hanyagolása és a fogsorod változása közt, akkor ezt a tudást valószínűleg az adatbázisból is meg lehet vásárolni, ami kiköthet mondjuk az állami egészségszolgáltató kezében (a példához lehetőleg ne a mai magyar informatikai rendszert párosítsátok), aki azt mondhatja, hogy mivel a probléma megelőzhető lett volna, ez a kezelés neked drágább lesz, mint alapból lenne. És persze, az ilyen alkalmazások függetlenek az operációs rendszertől, de a Google sajátjai ugyanúgy működnek.
A hasonló díjemeléses sztorik elsőre akár jogosnak, hasznosnak is tűnhetnek, de ez a vita már nagyon messzire visz. Mert mi van, ha a barátnődnél alszol minden második nap, de nála nem okos a fogkeféd? Vagy ha a munkahelyeden is tartasz egy másikat, amit a céges telóval párosítottál, így a saját készüléked nem ismeri? Az ilyen szintű adatgyűjtés nem lehetetlen, a hasonló döntésekhez szükséges információ pedig már most is elérhető. Az egyetlen akadálya ennek a tonnaszámra felgyűlt adat, vagyis a Big Data feldolgozása. A jelenlegi manuális módszer használhatatlan, épp ezért mesterséges intelligenciát fejleszt lényegében minden nagyobb tech cég, hogy az képes legyen az általa végrehajtott parancsok osztályozására és elvileg anonim, de azért adott esetben visszakövethető módon elkönyvelni. Ezért készül Alexa, Cortana, Siri és „mindenki” más.
Ezzel tudunk visszakanyarodni az alapkérdéshez: szükségszerű volt, hogy drágábbak legyenek az Apple termékei, mert ezzel jelezhették: bár begyűjtjük az adataid egy részét (egyébként jóval kevesebbet, mint a konkurencia), de azokat legalább nem adjuk tovább harmadik félnek, így megkülönböztetés, gúnynevén személyreszabás nélkül élheted a mindennapjaidat és használhatod a technológiánkat. Az Androidos készülékek iPhone-os árazása viszont legitimálja a módszeres adatlopást, ami egyes szakértők szerint már nemzetbiztonsági problémát jelent. Ezért fontos az Apple Maps kijavítása és ezért lenne fontos előbb-utóbb egy saját kereső fejlesztése az Apple részéről. Mert hiába kap rengeteg pénzt a Google-től, eljön az idő, amikor már nem legyintenek az emberek az adatvédelmi nyilatkozatok láttán, hanem rettegve futják át, hogy ma épp milyen infót akarnak kisajtolni belőle egy szimpla stopper használatához. És jó lenne, ha ekkor is lenne legalább egy cég, akihez mernek fordulni.